Kedves Olvasó!🔆
Ma picit kiszabadultunk a laborból, és tettünk egy sétát a campus-on. Az idő végre naposra fordult, a borongós-esős hétvége után.
Mutatok néhány képet!
A sövény az U E L betűket formázza, ami a Londrinai Egyetemre utal.
Kedves Olvasó!🔆
Ma picit kiszabadultunk a laborból, és tettünk egy sétát a campus-on. Az idő végre naposra fordult, a borongós-esős hétvége után.
Mutatok néhány képet!
A sövény az U E L betűket formázza, ami a Londrinai Egyetemre utal.
Kedves Olvasó!
Immár egy hete itt vagyok Londrínában, és meg kell mondjam csak úgy repül az idő! 😊
Az egyetemről szeretnék most írni egy keveset. Ez a Londrinai Állami Egyetem, ahol a mi egyetemünkhöz hasonlóan ingyenes az oktatás. A tanszék, aminek a vendégoktatója vagyok (igazából vendégprofesszora, de ez nagyon furcsa:)) az Állat- és Növénybiológiai tanszék (furcsán hangzik a magyar fordítás).
A Növénybiológiai tanszéken 2 állandó főállású docens dolgozik, az egyikük a vendéglátóm, Halley Oliveira. A nevéről annyit, hogy a Halley keresztnév itt is különlegesnek számít és az üstökösről kapta 😃 Ezt kompenzálja, hogy Oliveriranak hívnak minden második brazilt, szóval a vezetékneve nagyon gyakori (kb. mint a Kovács nálunk).
Van két, nem állandó szerződéssel bíró fiatal oktató hölgy, Talita és Angelica (tanársegéd-adjunktus szerű pozíció, csak nem határozatlan idejű). Nagyon jó fejek!
Vannak még kutató posztdokok rövid szerződésekkel. Náluk álomszerű, hogy szerződést kapjanak 4-5 évre, mint ahogy nálunk gyakran megesik. Állandóan mozgásban vannak, hol az egyik, hol a másik egyetemen kapnak 1-2 éves szerződéseket. Ez persze több költözést is jelent egyik brazil városból a másikba, gyakran több száz vagy ezer kilométerre...nem ideális helyzet ez.
Az "én posztdokom", akire bármiben és mindenben számíthatok Rafael Caetano. Amikor ilyen kéttagú neveket írok, akkor még képzeljetek oda legalább két nevet, pl. de Silva vagy Rodrigo Sanchez vagy ilyesmit. Sok nevük van, és csak egy keresztnevet és egy vezetéknevet tudok megjegyezni :)
Szóval Rafael egy tisztelettudó, kedves, barátságos, vicces, segítőkész fiú. Nagyon sokat segített már eddig is nekem. Pl. elvitt bevásárolni, hozott-vitt az egyetemre párszor az első napokban, a laborban ő a "jobb kezem", szervezi a sao paoloi utunkat. Sőt, még egy kézirat javításában is segítkezett, így társszerzővé avanzsált 😁
Van még sok-sok PhD hallgató, akik mind a nanorészecske-növény téma valamelyikén dolgoznak. Mosolygósak, csillogó szemmel mesélték a projektjeiket. Imádtam hallgatni, és nagyon feltöltött ez a pozitív, fiatalos légkör. A tanszéken családként működnek, nagy összetartást tapasztalok. Pl. ha szükség van egy autóra, hogy kimenjünk a terepre, kölcsönkérik az egyik PhD hallgató autóját.
Mutatok néhány képet az első heti egyetemi élményekről.
Ismerkedős ebéd a teljes csapattal 💓
Egy kísérleti kukoricaföldön is jártunk, ahol terepi XRF mérést is láttam😊 Háttérben a város.
Kedves Olvasó!
Szerencsésen, ám kisebb kalandok árán megérkeztem Londrínába. A londoni Heathrow reptér álomszerű! Minden kiírva, minden sarkon munkások irányítják a tömeget, válaszolnak a kérdésekre. Minden tiszta és világos. Remekül ment az átszállás.
A British Airways tengerentúli járata viszont csalódás volt, mert a turistaosztály nagyon zsúfolt, pici hellyel, alig dönthető ülésekkel. Három ülés volt egy sorban, én középen ültem. Éjszakai repülés volt, így valamennyit aludtam, de mint mondtam nem volt kényelmes. Ráadásul nem volt nyakpárnám sem, pedig hasznosnak tűnt az utastársaimat elnézve. Visszafelé beruházok egy nyakpárnára, ezt eldöntöttem.
Az ellátás viszont 5* volt, finom ételekkel, italokkal. Ez némileg kárpótolt!
Aztán megérkeztünk Sao Paolo-ba, ami a Heathwrow-hoz képest maga volt az őskáosz. :D
Meglehetősen érződött, hogy a latinók földjére értem. A sao paoloi reptér gigantikus, a táblák és sok helyen nem egyértelműek, munkások elvétve fordulnak elő, és senki, de senki nem beszél angolul!!!!
Az egyik legmeglepőbb dolog számomra itt Brazíliában az az, hogy az utca népe nem beszél angolul. Se a fiatal se az öreg. Mint megtudtam, ez nagyrészt nem azért van, mert nem tudnak, hanem nem mernek, szégyenlik, ha hibáznak. 💁
Az elhúzódó vízumellenőrzésemet tetézte, hogy a csomagomat fel kellett vennem, ami szintén kaotikus helyszínen zajlott rengeteg emberrel. Aztán kb. 20 percig kígyózó sorban meneteltünk, mire kijutottunk a terminálból. Ekkor már éreztem, hogy gond lesz a csatlakozás elérése. Újabb 20 percet vett igénybe, mire megtaláltam a megfelelő "check-in" helyet a belföldi járatomra. Mire odaértem márt lezárt a "check-in", tehát lekéstem a csatlakozást. Aznap már nem tudtak másik járatra helyet biztosítani számomra, így a reptéren kellett éjszakáznom, és másnak délutánra átfoglalták a jegyemet.
A reptéri szállodai szoba egy ablak nélküli kis luk volt, de épp megfelelt. Nagy ágy, WC, tusoló volt benne. Persze nem foglalhattam el azonnal, így a reptéren vártam kb. 3 órát, mire végre enyém volt a szoba. Az időt eltöltendő, meg mert éhes is voltam, ettem egy McDonald's menüt, persze csak pénzválátás után, mert nem működött a kártyám.
Nagyon kellemeset és hosszút pihentem, aludtam, így gyorsan le is tudtam a jet lag-et is :D
Másnap délben kellett kicsekkolnom, és megint volt egy 4 órás időtartam amit el kellett töltenem a reptéren. Pizza Hut-ban ebédeltem hosszasan, közben dolgoztam kicsit a laptomonom. Ezután meglátogattam a helyi Starbucksot, és egy kávé és egy muffin társaságában eltöltöttem a maradék időt :)
Ezt követően a repülés egészen rendben volt, a reptéren várt rám vendéglátóm, Halley Oliveira és kislánya Cecilia.
Micsoda fogadtatás 💓
Segítettek beköltözni az AirBnb lakásba, és vacsira/reggelire valót is hoztak.
A kilátás az ablakomból:
A föld azért vörös, mert agyagos és sok vasat köt. A belváros a kép bal szélén látszik. Én a város szélén lakom, viszont az egyetemhez közel (csak 15 perc séta)!
Másnap máris program volt, vásárolni vittek és meglátogattuk a híres tavat (ember alkotta tó, a neve Igapó tó) és vacsoráztunk is egyet.
Ezekről mutatok képeket:
Kedves Olvasó!
Mostmár biztosan nagyon kíváncsi vagy arra, hogy hová utazom, mikor utazom, meddig leszek ott és miért leszek ott? 🙂
Május 29-én szedem majd a sátorfámat és utazom a brazíliai Londrina-ba. A londrinai állami egyetem Biológia Tanszékén működő növénybiológiai csoport vendégoktató-kutatója leszek 3 hónapig! 🫣
Miért pont Brazília? Az említett kutatócsoport élen jár a nano nitrogén-monoxid donorok növényekben való alkalmazása tekintetében, amivel mi is elkezdtünk foglalkozni néhány évvel ezelőtt. Biztosan sok újat fogok tanulni, már nagyon várom! 😀
A szakmai indokok mellett van azért személyes indokom is arra, hogy miért éppen Alaszka, vagyis Brazília 🙂
Immár 15 évvel ezelőtt esett meg az eset, hogy PhD hallgatóként elutaztam 2 hétre Argentínába. Életre szóló élmény volt, és nagyon aktív is, hiszen a két hét alatt három városban fordultam meg (Cordoba, Mar del Plata, Buenos Aires) ahol laborokat látogattam, és két előadást is tartottam. :D
Mar del Plata-ban láthattam, hol születik a csoda...a növényi NO kutatás egyik legjelentősebb kutatója volt a vendéglátóm. Imádtam azokat az élménydús napokat. :)
Szerettem volna visszatérni a dél-amerikai kontinensre valamikor, valahogyan...így amikor a pályázás mellett döntöttem, nem volt kérdés, hogy hova szeretnék menni. Ráadásul szakmailag is tökéletes ez a választás!
A Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat pályáztam meg, nyertem el a 2024/25-ös évre (MAEO-2024-25-000088).
A következő bejegyzésemet már Londrinából fog írni!
Zsuzsi
![]() |
Kedves Olvasó! |