Séta az Igapó-tónál: növények :)

 Kedves Olvasó!

A múlt héten csodás idő volt, és volt egy szabad fél napom, ezért úgy döntöttem, hogy elsétálok az Igapó-tóhoz. Ez már a második alkalom volt, hogy itt jártam. A megérkezésem utáni másnap, Halley és Rafael elvittek ide sétálni. 

Az Igapó-tó valójában egy folyóból duzzasztott tóegyüttes. Négy tóból áll, és a helyiek elmondása szerint a város egyik központi látványossága és szabadidős helye.

Térképen így kell elképzelni ezeket a tavacskákat:

A lakásomhoz legközelebb eső tó a második (Igapó II), de ez is 30 perc séta. Nagyon kellemes sétaútvonal van a tó körül, tele fával. Ami itt nagyon tetszik az az, hogy táblákkal jelölik az őshonos növényeket, tehát olyan a tópart mint egy arborétum. 💚

Mutatok néhány jellegzetes fafajt.

Ez itt az Araucaria angustifolia (Bertol.) Kuntze. Egy örökzöld fenyőféle, ami a déli féltekére jellemző. A sao paolo-i botanikus kert múzeumában le tudtam fényképezni a fáját, ez egy korábbi posztomban megtalálható. A globális felmelegedés és szárazodás megviseli ezt a fajt, látni sajnos szenvedő példányokat. 

Ez a példány éppen egészen jól néz ki, de a többi faj lombkoronája miatt nem látható rendesen. Keressétek a fenyőt a képen! :)

Itt mint aljnövényzet nőnek azok a növények, amiket mi otthon exotikus szobanövényként tartunk.

Pl: a filodendron (Philodendron bipinnatifidum)

vagy az anyósnyelv (Dracaena trifasciata)

Láttam egy szép virágú, érdekes levelű fát. Ez az ecsetvirág vagy vörös porvirág (Calliandra haematocephala). A hüvelyesek családjába tartozik, és kedvelt trópusi dísznövény. Ezt teljes egészében nem fotóztam le sajnos, csak a virágát, levelét:

Egy másik, gigantikus fafaj a Guapuruvu (Schizolobium parahyba). Magyar neve nem igazán van, esetleg brazíliai sárgafának lehet fordítani.

Gyorsan és hatalmasra növő fa, tavasszal-nyáron virágzik, és nagyon látványos sárga virágai vannak. Sajnos ezt most nem láthatom, de azért az internetről loptam egy fotót a virágzó fa megjelenéséről:

Egy másik, virágzásakor látványos trópusi fa a Monguba (Pachira aquatica). Dél-Amerikában nedves, mocsaras élőhelyeket elterjedt. Én a tóparton fotóztam le egy példányát, ami ebben az időszakban nem túl látványos.

Internetről származó fotóval megmutatom a virágát, ami különleges.

Egy utolsó fafaj a tóparti sétámról az Aroeira-salsa (Schinus molle). Szerintem látványos lombozatú, tetszenek a levelei. Ez sem virágzik most, és a termését is csak internetről származó fotóval tudom megmutatni alább.

Ez egy idősebb példány:

Ez egy fiatal példány. Szépen látszanak a levelei:

A termése élénkpiros, bogyós.

Azt hiszem a végére értem a fafajokat bemutató, tóparti sétás posztomnak. Természetesen van még rengeteg növényfaj, amit nem láttam (és lehet, hogy nem is fogok), de remélem sikerült betekintést nyújtanom az itteni érdekes növényvilágba. Persze a további, utamba akadó növényfajokat is megmutatom majd. 😊

 

Kutatásom (közérthetően)

 Kedves Olvasó!

Gondoltam írok arról is, hogy mi az, amit idekint kutatás címszó alatt csinálok. Az Állami Eötvös Ösztöndíj pályázatomban fel kellett vázolnom egy kutatási tervet. Azt már látom, hogy ehhez képest módosulni fog az, amit ténylegesen csinálok, de ez nem gond. Ezeket a kutatási terveket kellő rugalmassággal kell kezelni. 😊 Megpróbálom közérthető módon leírni a munkámat. A kutatótársaim elnézését kérem, hogy nem használom a fluorofór, szuszpenzió, konfokális mikroszkóp, nanopartikulum, totál reflektancia röntgensugár fluoreszcencia stb. szakszavakat. 😁

Két részprojekt megvalósításához kezdtem hozzá. Az első célja, hogy összehasonlítsuk modellnövények gyökerének cinkion felvételét többféle, méretében, felületi töltésében és származásában eltérő cink (Zn) nanorészecske jelenlétében. A növényeket néhány óráig kezeljük többféle koncentrációjú nanorészecskével, majd egy fluoreszcens festékkel jelöljük őket és  mikroszkóppal vizsgáljuk a Zn ion felvételt, elhelyezkedést főként a gyökerekben. Ez egy rövid időtartamú, így többször ismételhető vizsgálat, ami a szoros időbeosztás miatt előnyös. Az a feltételezésünk, hogy különbség adódik majd a növénybéli Zn mennyiségében, elhelyezkedésben a nanorészecskék eltérő tulajdonságainak köszönhetően. A mikroszkópos vizsgálat mellett, magukat a nanorészecskéket is vizsgáljuk itteni fizikusok segítségével. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy különböző tulajdonságú nanorészecskék mennyi cinket tartalmaznak. Tervezzük, hogy a növénnyel való inkubáció után visszamérjük a cinktartalmat a kezelőoldatban, vagyis csinálunk egy előtte-utána elemzést is. Ezek a vizsgálatok már folyamatban vannak.

A másik részprojektben egészen parányi nanorészecskéket, kvanumpontokat használok. Ezek azért szuperek, mert önmagukban fluoreszkálnak, így nem kell festeni a gyökereket, hogy látszódjanak. Plusz kis méretük miatt nagy valószínűséggel jutnak be a növényekbe. Ezt a modellt használom arra, hogy megvizsgáljam az egyik felvételi folyamat szerepét a kvantumpontok növényi gyökérbe való bejutásában. Ehhez a vadtípusú növény mellett mutáns növényt és gátlószereket használok. Ez a részprojekt még csak annyiban kezdődött el, hogy a növényeket elültettem, növekednek, és "várják", hogy megkapják a kvantumpont kezelésüket. Mindkét projekthez a nanorészecskéket Sao Paoloban, Dr. Amedea Saebra csapata készítette és jellemezte. 

Ebben az épületben van a mikroszkóp, amivel a kísérleteket végzem, egy PhD hallgató Amanda Martins segítségével. Nagyon tetszik nekem ez a falfestés! 💗

Analízis közben:

Szóval nagyjából ezeket a kísérleteket fogom elvégezni illetve kezdtem el. Az időm nagyon szűkös sajnos, mert augusztus 15 körül be kell fejeznem a munkát. Azokat a kísérleteket, amikre nem jut idő (pl. ismétlések), Rafael be tudja majd fejezni. Legalábbis ezt ígérte 😁

Workshop előadás_2025_06_23 (és egy édesség)

 Kedves Olvasó!

Mielőtt kiutaztam, Halley megkeresett azzal, hogy részt vennék-e egy helyi workshop-on (kis konferenciaszerűség), amit a hallgatók szerveznek a tanáraik segítségével végülis saját maguknak. 

Természetesen igent mondtam, úgyhogy bevettek a programba. A rendezvény portugál nyelven zajlik, én voltam az egyedüli, aki angolul tartott előadást. 40 perces előadást kellett tartani, elméleti háttérről és kutatási eredményekről. A szekció, amibe engem és Halleyt beosztottak a nanorészecskék köré szerveződött. A szekcióban hárman adtunk elő. Jómagam, Halley és egy mikrobiológus kutató. 

Érzésem szerint jól sikerült az előadás, összeszedett volt, és minden elmondtam, amit akartam. A témám ez volt: "Biochemical aspects of plant-nanoparticle interactions", vagyis a növény-nanorészecske interakciók biokémiai aspektusai. 

Íme néhány "paparazzi fotó" (Halley telefonja nem a fotózás csúcstechnológiája) :)

És el kell mondanom, hogy nagyon kedvesek a hallgatók és a kutatók is. Többen megdicsérték az előadást, szinte szuperlatívuszokban beszéltek róla. Ez nagyon jól esett/esik, de biztosíthatok mindenkit, hogy annyira nem volt "elképesztő, csodás és nagyszerű", mint ahogyan emlegették. 😊 Szerintem ez nagyrészt udvariasság és kedvesség a részükről. 💓

Kaptam egy kedves ajándékcsomagot, benne egy szuper bögrével. Még nem volt bögrém itt az egyetemen, szóval pont jól jött :)

És kaptam portugál nyelvű, a részvételt igazoló oklevelet is (menő!):

Volt egy kellemes kávészünet, ahol kóstoltam ezt-azt. Volt mini kosínnyá (a töltött krokett), amiből gyorsan be is faltam 3 db-ot. 

Kóstoltam egy édességet, amit ők "carolina" néven emlegetnek. Másnéven "bomba de chocolate". Ez egy kisméretű, égetett tésztából készült fánk, amit karamellkrémmel töltenek meg (ezt doce de leite-nek hívják), esetleg vaníliakrémet is használhatnak. A tetején csokimáz van.

Én a karamellásat kóstoltam, és nagyon bejön 😋😍 Fogok még ilyet keresni valahol, amíg itt vagyok!

Ez volt a hét indító worshop-os napom, holnap újra bevetem magam a laborba! :)

A portugál nyelv

 Kedves Olvasó!

A mai napon a brazíliai portugál nyelvről fogok elmélkedni egy kicsit. A posztot röviden annyival le is zárhatnám, hogy nem tudok portugálul. Sosem tanultam, még hasonló nyelvet sem. 

Ez gyorsan ki is ütközött akkor, amikor a sao paoloi reptéren nyelvi akadályokba ütköztem. Egyetlen reptéri dolgozót találtam, aki beszélt angolul, de olyan cudar akcentussal, hogy alig értettem. Ez a nemzetközi részen volt, a csomagfelvételnél. Aztán átléptem a reptér belföldi járatos részébe, ahol már egyetlen embert sem találtam, aki tudott volna velem beszélni angolul. Pedig a dolgozók nagyrészt fiatalok voltak. Ez nagy meglepetés volt. Azt hittem, hogy a fiatalabb generáció alapszinten tud kommunikálni angolul, hasonlóan mint otthon. Főleg egy reptéren. Úgy vettem észre, hogy megértettek. Egyébként feltalálták magukat és egy mobilapplikációt használtak, amikor válaszolni kellett. Én a mobiljukról olvastam fel a válaszukat angolul. Ez némileg meglassította a kommunikációt és valamelyest hozzájárult, hogy lekéstem a csatlakozást. 

Itt Londrinában az egyetemen a legtöbben jól beszélnek angolul, velük gördülékeny a kommunikáció. Vannak akik nem szívesen beszélnek, de mindent megértenek. Azt mesélték, hogy az angol oktatás a közoktatási szinten elég gyenge, így aki szeretne jól megtanulni magánúton kell órákat vegyen. Szerintem a fiatal kutatók jó angoltudásához hozzájárul az is, hogy elmennek külföldre néhány hónapra. Több olyan PhD hallgatóval és posztdokkal beszéltem, akik a PhD-jük időtartama alatt hosszabb-rövidebb időt külföldön töltöttek. Ez 3 hónaptól mondjuk 1 évig terjedő időtartamot jelent. Ezt örömmel hallgattam, és megállapítottam, hogy ez nagyon más, mint otthon. Persze vannak kivételek, de a köreimben azt látom, hogy a magyar PhD hallgatók nem mennek külföldre kutatni. Ennek biztosan több oka van, mint. pl. nem szívesen mozdulnak ki a komfortzónából, nincs megfelelő ösztöndíj-lehetőség. Itt olyanról is hallottam, hogy szendvics-PhD, vagyis a PhD időtartam felét valamilyen külföldi intézményben tölti a hallgató. Ehhez az kell, hogy a két intézmény témája nagyon hasonló és egymást kiegészítő legyen. Ilyen kapcsolatot találni azért nehéz.

Szóval vissza a nyelvhez: az ittlétem alatt szeretnék néhány mondatot megtanulni. Nincsenek nagy elvárásaim magammal szemben, csak néhány kifejezést lenne jó tudni, amivel udvarias tudok lenni, vagy pl. a vásárlás könnyebb. Elkezdtem elsajátítani a legalapabb kifejezéseket, mert én tényleg úgy jöttem ide, hogy egyetlen szót sem tudtam portugálul (értsd szó szerint).

Miközben próbálom megtanulni, hogyan kell üdvözölni valakit, bemutatkozni, kérni, megköszönni, észrevettem, hogy nagyon nehezen megy. 😕 Ennek több oka lehet. Először is sosem tanultam latin nyelvet (pl. olasz, spanyol), így a portugál szavak-kifejezések nekem semmire sem hasonlítanak. Másodszor pedig én sem leszek fiatalabb, tehát lehet, hogy azért sem ragad rám, mert már nem olyan fogékony az agyam a nyelvekre, mint régen. 

Eddig nagy kínok árán a következőket tanultam meg:

Oi/Bom dia! Szia/Jó napot!

Prazer! Örvendek!

Sou Zsuzsi! Zsuzsi vagyok.

Obrigada! Köszönöm

Por favor! Kérem

Tehát a boltban ezzel már elboldogulok:

Uma coxhina, por favor! (Egy kosínnyát, legyen szíves.)

Meg ilyen egyszerűbb dolgokat tudok, hogy: aqua (víz), café (kávé). 

Mint megtudtam a portugálban vannak hím és nőnemű szavak, tehát ebben hasonlít a németre. 

Szóval, így állok a portugál nyelvvel, és biztosan nem válok portugál-magyar tolmáccsá ezalatt a 3 hónap alatt 😀

Brazil ízek :)

 Kedves Olvasó!

Még csak (vagy már!) három hete vagyok itt, úgyhogy széleskörű gasztonómiai tapasztalatokról nem tudok beszámolni, bár vendéglátóim gondoskodtak róla, hogy megkóstoljam a legnépszerűbb helyi ételeket.

Az első hétvégén elvittek egy helyi büfébe vacsorázni. Itt egyből belevetettem magam az exotikus ízekbe 😋 Innivalóként kókuszlevet választottam, amit kókuszdióból ittam. Amikor végeztem az ivással kettévágatták nekem a kókuszt és ki tudtam kaparni a belsejét. Fincsi volt! 

Íme:

A képen látszik egy szelet ananász is, amit előételként kaptunk. Az ananászszeletek meg voltak fűszerezve, nagyon érdekes íze volt, amit nem tudtam beazonosítani, ők pedig angolul nem tudták megmondani a fűszer nevét ("lost in translation") 😁

Ami nem jól látszik a képen, de ott van, az a papírzacskóban felszolgált húsos falatka. Ennek olyan volt a bundája, mint a "mekis" almáspitéjé. Belül darált marhahús volt, finoman fűszerezve. Bejött, annak ellenére, hogy úgy érkeztem ide, hogy marhahúst nem igazán eszek. Nos, ez megváltozott, újra szeretem a marhahúst 😀

Másnap (az első egyetemi napomon) "welcome party"-t rendeztek nekem, ahol volt csirkekrémleves (Halley és a felesége, Julia főzték), bundás falatkák (kisebbek, de hasonlóak, mint amit előző nap ettem), coxinha, háromféle sajt és édesség is.

A coxinha (kosínnya-nak ejtik) itt egy népszerű étel, és nem is tudom milyen kategóriába soroljam. Nem pékárú, nem főétel vagy inkább mindkettő. Hússal vagy sajttal töltött krokettről van szó. Finom puha, vastag tészta az alapja, amiben a közepébe darát marha- vagy csirkehúst tesznek. Illetve van sajtos verziója is. A brazil név jelentése combocska, mert csirkecombra hasonlít a formája, bár szerintem inkább könnycseppre. Én már mindhármat kóstoltam. A felső képen a marhahúsos verzió látható, alul pedig a csirkés. Ami a méretét illeti tenyérnyi, szóval elég belőle egyet enni.

Egy másik népszerű étel itt a feijoada (fezsuáda-nak ejtik). Ez egy egytálétel, a babot egybefőzik hússal, a végeredmény egy babos ragu. A hús lehet benne marha, disznó, sőt nemcsak színhús hanem füle-farka. De puhára fő a hús, kellemes fűszerezésű, szóval nem ódzkodtam megkóstolni. Sokáig főzik. Szerintem hasonlít a mi "Pataki tálas babunkra". Az elnevezés a bab szóból ered, ami a feijao. Nem volt túl nemes étel, a rabszolgák körében volt népszerű állítólag. Most szívesen készítik a brazil háziasszonyok hétvégi ebédnek.

Saját fotóm nincs, ezért loptam az internetről:

És most jöjjenek a gyümölcsök. Hát, mondanom sem kell, hogy  a magyar ember lányának exotikusak, különlegesek, ínycsiklandóak. 😋 Persze ezek egy része (pl. banán, mangó, ananász, dinnyék, khaki) otthon is kaphatóak, de itt sokkal olcsóbbak és itt ezekkel van tele az üzletek gyümölcspultja. 

Illetve például a papaya nálunk nehezen elérhető, vagy inkább nem is, itt pedig tele vannak vele az üzletek. Vagy a sárkánygyümölcsöt is említhetném. Banánból is többféle van. Kóstoltam a nálunk is elérhető kinézetűt, ennek az íze is a megszokott. Kóstoltam a kicsi banánt, aminek az íze nem volt valami édes, inkább semleges. Persze a papayával és a mangóval együtt finom volt a gyümölcssalátában 😋

A papayáról szeretnék még kicsit értekezni. Ennek két formájával találkoztam itt: a kisebb méretű, számomra "normális" papaya-val, és egy nagyméretű változattal, amit mamao-ként ismernek itt. Szóval a két gyümölcs ugyanaz, az ízükben semmilyen különbséget nem véltem felfedezni. Egészséges gyümölcs, sok vitaminnal és ásványi anyaggal. Jócskán édes, kellemes az íze számomra. Leginkább más gyümölcsökkel együtt, mint gyümölcssaláta szeretem. 

Itt a normál papaya előkészítve az elfogyasztásra:)

Itt pedig a mamao:

Jóféle sárkánygyümölcs-papaya gyümölcs saláta:

És még egy kicsit írok az édességekről: az a helyzet, hogy próbálom visszafogni az édességek fogyasztását idekint. Ebben az segít, hogy sok gyümölcsöt eszek, és ez kielégíti az édesség iránti vágyódásomat. Azért kóstoltam 1-2 édességet is idekint. Szeretik a földimogyorót édességként. Ennek eddig két formáját kóstoltam. Az egyik neve a Pacoca (pászóká), és zúzott földimogyoró, cukor, méz és só az összetevői. Nagyon édes (még nekem is, aki bírja), szóval egyetlen rudacska fedezi a napi cukorszükségletet. 😊 Az állaga a fűrészporhoz hasonló 😁

Erről van szó: jelezném, hogy a doboz tele volt, de én csak 2 db-ot ettem belőle; a többit Rafael és Talita ették meg! 

Szintén földimogyoró alapú édesség a Pé de moleque (pé dzsi moleki, ennek a jelentése csintalan kisfiúk lába 😆). Ez a furcsa név onnan eredhet, hogy az ezt az édességet eladni próbáló árusokat gyakran kirabolták utcagyerekek, akik megéheztek erre a finomságra. Földimogyoró van összetapasztva nádcukorral és melasszal. Ez is nagyon édes, de persze finom. A "welcome party"-n kóstoltam, de sajnos nem fotóztam le, így internetről lopott képet mutatok róla:

És utolsóként írok egy picit a fagyikról. Eddig 2x ettem, összesen 4 adagot (nem gombócban mérik) ugyanabból a fagyizóból, szóval nagy és általános következtetéseket nem tudok levonni a brazil fagyiról (még). Annyit elmondhatok, hogy krémes, édes, de nem émelyítő. Pisztáciásat ettem, a többire nem emlékszem. Mindenesetre jól esik néha a 25 fokos melegben. 

Remélem sikerült egy röpke betekintést nyújtanom a brazil ételek világába, bár a brazil konyha ennél sokkal, de sokkal színesebb. Kíváncsian várom, milyen új ízeket tudok még kipróbálni itt! 😋

Négy nap Sao Paolo-ban: 4. nap

 Kedves Olvasó!

Az utolsó sao paolo-i napunk egy kis városnézéssel kezdődött. A buszunk indulásáig nem volt sok időnk, ezért Rafael és Talita csak egy helyre vittek el a városban. Ez egy pénzügyi negyed volt, felhőkarcolókkal, pálmafákkal. 100 méterenként rendőrök sétáltak, szóval ez egy szuper biztonságos része a városnak. A belvárosba sem időnk, sem bátorságunk nem volt bemenni. A helyiek elmondása szerint sok ott a hajléktalan, így nem valami kellemes hely. Szóval elmondhatom, hogy voltam is Sao Paolo-ban, meg nem is. Keresztül-kasul utaztuk a várost, de a belváros meglátogatása kimaradt. 😑

Utcakép a pénzügyi negyedben:

Megnéztük kívülről a művészeti múzeum épületét (MASP-nek rövidítik, https://masp.org.br/en), ami azért különleges, mert az alátámasztások között nagy a hézag, és mégis stabil az épület. Ezt furcsán fogalmaztam meg, de a lényeg az, hogy építészeti remekmű :)

Íme:

A kis városnézés után két átszállásos metrózás következett, majd elértünk a buszállomásra. Mivel ebédidő volt ettünk egy-egy hot-dogot, ami egészen hasonlított az otthonihoz. Két órás buszozás következett Sorocaba-ba. Íme egy kép az autópályáról és a tájról (nem rossz, ugye?):

Sorocaba-ban egy újabb egyetemen (UNESP), egy újabb labort látogattunk meg. Ez is vegyész labor volt, és azért volt érdekes, mert vadi új, a látogatásunk előtti hetekben költöztek be. A kutatócsoport vezetője Dr. Leonardo Fraceto. Ők is nanorészecskékkel foglalkoznak, csak másmilyen típusúakkal, mint Dr. Amadea. Szuper jól felszerelt laboruk van, modern, új műszerekkel. És itt a fókusz a mezőgazdasági alkalmazásokon van. Bár saját növénynevelő szobájuk nincsen, de együttműködő partnerekkel együtt tesztelik az anyagaikat a növényeken; üvegházban és szántóföldön.

 Ezen a képen éppen nagyon örülünk, hogy szerencsésen megérkeztünk az egyetemhez. 😊

A kép bal oldalán Dr. Leonardo Fraceto, aki éppen a vadiúj konfokális mikroszkópjával dicsekedett :)

A röpke 2 órás látogatásunk után a Londrinába tartó éjszakai buszunkig volt még 5 óránk, amit egy hatalmas bevásárlóközpontban töltöttünk el. Beszélgettünk, vacsoráztunk, egészen gyorsan eltelt az idő.

Este 11 óra körül indult a buszunk, és hajnal 5 körül érkeztünk meg Londrinába. 

És ezzel véget ért az négynapos sao paolo-i kalandunk! 😍💓💪

Négy nap Sao Paolo-ban: 3. nap

Kedves Olvasó!

A 3. sao paolo-i napunk fő napirendi pontja az volt, hogy ellátogassunk az ABC Egyetemre )igen, ez a neve, bármily furcsa is) az együttműködő vegyészekhez, akik a nanorészecskék tudorai. Elkísért Talita, amire nagy szükségem is volt, mert átszállós metrózás és vonatozás árán jutottunk el az egyetemre. Hihetetlen távolságok vannak itt...

Dr. Amadea Saebra egy vegyész kutatónő, aki a nano nitrogén-monoxid donorokra specializálódott, és azok szintézisét, jellemzését végzi, valamint sokféle alkalmazásukat kutatja együttműködő partnerekkel. 

Megmutatta a laborokat, láttam ún. single-particle ICP-MS-t (most nem káromkodtam!), ami nagyon korszerű készülék, és képes a fém nanorészecskék mérésére pl. növényekben. 

Kifejezetten nem készültem előadással, de az előző napi diasoromat zanzásítva mégiscsak bemutattam, mert nagyon hasonló dolgokkal dolgozunk mi is otthon. Jót beszélgettünk, úgy láttam, hogy hasznos volt nekik is. 

A képen mellettem Dr. Amedea Saebra a csoportvezető. A többiek posztdokok és PhD hallgatók. 

Fontos cél volt, hogy odaadják nekünk a nanorészecskéket, amiket az itteni projektemhez készítettek. Meghívtak ebédelni egy Steak House-ba. Én még otthon sem voltam ilyen helyen, nemhogy itt. A brazilok nagyon büszkék a grillezési és hússütési tudásukra. Hát nem csalódta, csakúgy, mint az argentínoknál, itt is nagyon finoman elkészített húsokat ettünk. Az étterem úgy működött, hogy önkiszolgáló volt a köret. Majd leültünk az asztalhoz, és egy tárcsával jeleztük, hogy jöhetnek a pincérek. Ők folyamatosan jöttek és nyársra felhúzott óriási húsdarabokat hoztak, és nagy késsel vágták nekünk egyenesen a tányérunkba. Amikor a tárcsát pirosra fordítottuk, azzal jeleztük, hogy ne jöjjenek. Nekem ez új volt, mert nem ismertem az ilyen éttermeket. Minden finom volt. Desszertként sajtot hoztak lekvárral, egészen jó volt a sós sajt és az édes lekvár ízharmóniája. 😋Hoztak fokhagymás kenyeret is, ez is brazil finomság. 

Az ebéd nem zajlott eseménytelenül, mert egy "hollywood-i" jelenet szemtanúi voltunk. Dr. Amadea mellettem ült, beszélgettünk, mikor egyszer csak elkezdett fulladni, félrenyelt egy húst. Felállt és néhány másodpercig fulldokolt, vörös lett a feje. Nagyon ijesztő volt. Mindenki (15-en voltunk) lemerevedve nézte, hogy most mi lesz. Óriási szerencse volt, hogy ott volt az egyik posztdoktor fiú, akinek van elsősegély vizsgája, és azonnal reagált. Filmbeillő jelenet volt, amikor felugrott, odaszaladt Amadeához és a Heimlich-féle műfogással kiszabadította a falatot a torkából. Úgyhogy ez méginkább emlékezetesség tette az amúgy is "once in a lifetime" élményt...😕

Az ebéd után elköszöntünk, és a nanorészecskékkel a "zsebünkben" visszamentünk a szállásunkra (1 óra metrózást és vonatozást követően).

A délutánt pihenéssel és munkával töltöttem, este pedig pizzát rendeltünk. Megkóstoltam a brazil nápolyi pizzát, ami nagyon finom!!!

Izgalmas és fárasztó nap volt, de minden percét imádtam (na jó talán a fulldoklós fél percet nem).