Séta a campus-on (megint növények!) :D

Kedves Olvasó!🔆 

Ma picit kiszabadultunk a laborból, és tettünk egy sétát a campus-on. Az idő végre naposra fordult, a borongós-esős hétvége után.

Mutatok néhány képet!

A sövény az U E L betűket formázza, ami a Londrinai Egyetemre utal.

A középen látható vörös lombozatú fa a trópusi mandulafa (Terminalia catappa). Nagyméretű, bőrnemű levelei vannak, sok le is hullott (nem csináltam közeli képet, de igyekszem pótolni). A termése mandula alakú, csonthéjas, fogyasztható.

Még egy kép a lombozatáról. 

Az alábbi fotón épp a hercegnőfa alatt állok és csodálom a virágait :) A brazilok Manaca fának nevezik, nagyon gyakori díszfa náluk parkokban. A virágzása nagyon látványos, 5 szirmú nagy virágai miatt jelentős a díszítőértéke. A latin neve Tibouchina granulosa.

Egy másik szép díszfa az orchideafa (Bauhinia variegata). A virágai orchideára emlékeztetnek (engem nem), a brazilok "pata-de-vaca"-nal hívják kétkaréjú levelei miatt, ami a tehén patájára emlékezteti őket. Érdekes, hogy a portugál pata szó ugyanazt jelenti, mint a magyar nyelvben :)

Ez a fa már elvirágzóban van, de az elmúlt napok esőzései is hozzájárulhattak, hogy sok virág lehullott.

És még majmokat is láttunk a faágakon szaladgálni. Ez az első, hogy az állatkerten vagy vadasparkon kívül, természetes élőhelyén látok majmot. Nagyon érdekes volt, próbáltam fotózni. De aztán jól megijesztett, mert ledobott egy fakéreg darabot, ami majdnem a fejemen landolt. Persze lehet, hogy nem direkt csinálta, de úgy nézett ki, mintha zavarná, hogy fotózni próbálom :)

Ennyi sikerült a fotóból, szerintem egyenesen rám néz 🙈🙉🙊

Az első hét=akklimatizáció és az egyetem! :)

 Kedves Olvasó!

Immár egy hete itt vagyok Londrínában, és meg kell mondjam csak úgy repül az idő! 😊

Az egyetemről szeretnék most írni egy keveset. Ez a Londrinai Állami Egyetem, ahol a mi egyetemünkhöz hasonlóan ingyenes az oktatás. A tanszék, aminek a vendégoktatója vagyok (igazából vendégprofesszora, de ez nagyon furcsa:)) az Állat- és Növénybiológiai tanszék (furcsán hangzik a magyar fordítás).

A Növénybiológiai tanszéken 2 állandó főállású docens dolgozik, az egyikük a vendéglátóm, Halley Oliveira. A nevéről annyit, hogy a Halley keresztnév itt is különlegesnek számít és az üstökösről kapta 😃 Ezt kompenzálja, hogy Oliveriranak hívnak minden második brazilt, szóval a vezetékneve nagyon gyakori (kb. mint a Kovács nálunk).

Van két, nem állandó szerződéssel bíró fiatal oktató hölgy, Talita és Angelica (tanársegéd-adjunktus szerű pozíció, csak nem határozatlan idejű). Nagyon jó fejek! 

Vannak még kutató posztdokok rövid szerződésekkel. Náluk álomszerű, hogy szerződést kapjanak 4-5 évre, mint ahogy nálunk gyakran megesik. Állandóan mozgásban vannak, hol az egyik, hol a másik egyetemen kapnak 1-2 éves szerződéseket. Ez persze több költözést is jelent egyik brazil városból a másikba, gyakran több száz vagy ezer kilométerre...nem ideális helyzet ez.

Az "én posztdokom", akire bármiben és mindenben számíthatok Rafael Caetano. Amikor ilyen kéttagú neveket írok, akkor még képzeljetek oda legalább két nevet, pl. de Silva vagy Rodrigo Sanchez vagy ilyesmit. Sok nevük van, és csak egy keresztnevet és egy vezetéknevet tudok megjegyezni :)

Szóval Rafael egy tisztelettudó, kedves, barátságos, vicces, segítőkész fiú. Nagyon sokat segített már eddig is nekem. Pl. elvitt bevásárolni, hozott-vitt az egyetemre párszor az első napokban, a laborban ő a "jobb kezem", szervezi a sao paoloi utunkat. Sőt, még egy kézirat javításában is segítkezett, így társszerzővé avanzsált 😁

Van még sok-sok PhD hallgató, akik mind a nanorészecske-növény téma valamelyikén dolgoznak. Mosolygósak, csillogó szemmel mesélték a projektjeiket. Imádtam hallgatni, és nagyon feltöltött ez a pozitív, fiatalos légkör. A tanszéken családként működnek, nagy összetartást tapasztalok. Pl. ha szükség van egy autóra, hogy kimenjünk a terepre, kölcsönkérik az egyik PhD hallgató autóját. 

Mutatok néhány képet az első heti egyetemi élményekről.

Ismerkedős ebéd a teljes csapattal 💓

Egy kísérleti kukoricaföldön is jártunk, ahol terepi XRF mérést is láttam😊 Háttérben a város.

Az első labormunka (basic): Rafaellel táptalajt öntöttünk és magokat sterilizáltunk. 

Egy picit a növényekről!

A campus nagyon egzotikus, burjánzó növényekkel tele. Nagyon tetszik a hely hangulata 💓

A háttérben a narancsszínű virágú fa az Afrikai tulipánfa (Spathodea campanulata). A virágai nagyok, trombita alakúak.

A kék táblácska jelzi az Állat- és Növénybiológiai tanszéket

A kertben szép trópusi virágos növények vannak. Talán brazil piros gyertya (Odontonema strictum) látható hátul, a piros virágokkal. A bal oldali kisebb bokor, kisebb piros virágokkal valószínűleg a török sapka névre hallgató hibiszkuszféle (Malvaviscus arboreus). Bal oldalon elől a hosszú levelekkel egy citromfűféle (Cimbopogon citratus). Jobb oldalon elől a bordós levelű díszcserje pedig az Acalypha wilkesiana, vagyis rézlevél. 

Még egy exotikus fafaj a campus-on, Ficus elastica (hamis gumitermő fa). Közeli rokona a fügének (Ficus carica). Gigantikus és gyönyörű...

A bizonyíték, hogy tényleg itt vagyok :) A biológiatudományok centrumában :)

Holnap este irány Sao Paolo!

Következő bejegyzéseim egyikében a gasztronómiáról is szót ejtek majd. 

Az utazás és az első napok

 Kedves Olvasó!

Szerencsésen, ám kisebb kalandok árán megérkeztem Londrínába. A londoni Heathrow reptér álomszerű! Minden kiírva, minden sarkon munkások irányítják a tömeget, válaszolnak a kérdésekre. Minden tiszta és világos. Remekül ment az átszállás. 

A képen még reményekkel telve mosolygok, mert azt hiszem másnap már Londrínában leszek 😁

A British Airways tengerentúli járata viszont csalódás volt, mert a turistaosztály nagyon zsúfolt, pici hellyel, alig dönthető ülésekkel. Három ülés volt egy sorban, én középen ültem. Éjszakai repülés volt, így valamennyit aludtam, de mint mondtam nem volt kényelmes. Ráadásul nem volt nyakpárnám sem, pedig hasznosnak tűnt az utastársaimat elnézve. Visszafelé beruházok egy nyakpárnára, ezt eldöntöttem.

Az ellátás viszont 5* volt, finom ételekkel, italokkal. Ez némileg kárpótolt!

Aztán megérkeztünk Sao Paolo-ba, ami a Heathwrow-hoz képest maga volt az őskáosz. :D

Meglehetősen érződött, hogy a latinók földjére értem. A sao paoloi reptér gigantikus, a táblák és sok helyen nem egyértelműek, munkások elvétve fordulnak elő, és senki, de senki nem beszél angolul!!!!

Az egyik legmeglepőbb dolog számomra itt Brazíliában az az, hogy az utca népe nem beszél angolul. Se a fiatal se az öreg. Mint megtudtam, ez nagyrészt nem azért van, mert nem tudnak, hanem nem mernek, szégyenlik, ha hibáznak. 💁

Az elhúzódó vízumellenőrzésemet tetézte, hogy a csomagomat fel kellett vennem, ami szintén kaotikus helyszínen zajlott rengeteg emberrel. Aztán kb. 20 percig  kígyózó sorban meneteltünk, mire kijutottunk a terminálból. Ekkor már éreztem, hogy gond lesz a csatlakozás elérése. Újabb 20 percet vett igénybe, mire megtaláltam a megfelelő "check-in" helyet a belföldi járatomra. Mire odaértem márt lezárt a "check-in", tehát lekéstem a csatlakozást. Aznap már nem tudtak másik járatra helyet biztosítani számomra, így a reptéren kellett éjszakáznom, és másnak délutánra átfoglalták a jegyemet. 

A reptéri szállodai szoba egy ablak nélküli kis luk volt, de épp megfelelt. Nagy ágy, WC, tusoló volt benne. Persze nem foglalhattam el azonnal, így a reptéren vártam kb. 3 órát, mire végre enyém volt a szoba. Az időt eltöltendő, meg mert éhes is voltam, ettem egy McDonald's menüt, persze csak pénzválátás után, mert nem működött a kártyám. 

Nagyon kellemeset és hosszút pihentem, aludtam, így gyorsan le is tudtam a jet lag-et is :D

Másnap délben kellett kicsekkolnom, és megint volt egy 4 órás időtartam amit el kellett töltenem a reptéren. Pizza Hut-ban ebédeltem hosszasan, közben dolgoztam kicsit a laptomonom. Ezután meglátogattam a helyi Starbucksot, és egy kávé és egy muffin társaságában eltöltöttem a maradék időt :)

Ezt követően a repülés egészen rendben volt, a reptéren várt rám vendéglátóm, Halley Oliveira és kislánya Cecilia.

Micsoda fogadtatás 💓

Segítettek beköltözni az AirBnb lakásba, és vacsira/reggelire valót is hoztak. 

A kilátás az ablakomból:

A föld azért vörös, mert agyagos és sok vasat köt. A belváros a kép bal szélén látszik. Én a város szélén lakom, viszont az egyetemhez közel (csak 15 perc séta)!

Másnap máris program volt, vásárolni vittek és meglátogattuk a híres tavat (ember alkotta tó, a neve Igapó tó) és vacsoráztunk is egyet. 

Ezekről mutatok képeket:

Így telt az utazás és az első napom Londrínában! A város elnevezése a London szóból ered. Azért mert britek érkeztek ide felvásárolni, befektetni és az esős időszakban erős ködpára száll a városra, ami Londonra emlékeztette őket :) Valami ilyesmi :)

Hová? Mikor? Hogyan?

 Kedves Olvasó!

Mostmár biztosan nagyon kíváncsi vagy arra, hogy hová utazom, mikor utazom, meddig leszek ott és miért leszek ott? 🙂

Május 29-én szedem majd a sátorfámat és utazom a brazíliai Londrina-ba. A londrinai állami egyetem Biológia Tanszékén működő növénybiológiai csoport vendégoktató-kutatója leszek 3 hónapig! 🫣

Miért pont Brazília? Az említett kutatócsoport élen jár a nano nitrogén-monoxid donorok növényekben való alkalmazása tekintetében, amivel mi is elkezdtünk foglalkozni néhány évvel ezelőtt. Biztosan sok újat fogok tanulni, már nagyon várom! 😀

A szakmai indokok mellett van azért személyes indokom is arra, hogy miért éppen Alaszka, vagyis Brazília 🙂

Immár 15 évvel ezelőtt esett meg az eset,  hogy PhD hallgatóként elutaztam 2 hétre Argentínába. Életre szóló élmény volt, és nagyon aktív is, hiszen a két hét alatt három városban fordultam meg (Cordoba, Mar del Plata, Buenos Aires) ahol laborokat látogattam, és két előadást is tartottam. :D

Mar del Plata-ban láthattam, hol születik a csoda...a növényi NO kutatás egyik legjelentősebb kutatója volt a vendéglátóm. Imádtam azokat az élménydús napokat. :)

Szerettem volna visszatérni a dél-amerikai kontinensre valamikor, valahogyan...így amikor a pályázás mellett döntöttem, nem volt kérdés, hogy hova szeretnék menni. Ráadásul szakmailag is tökéletes ez a választás!

A Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat pályáztam meg, nyertem el a 2024/25-ös évre (MAEO-2024-25-000088).

A következő bejegyzésemet már Londrinából fog írni!

Zsuzsi

 

  

A blog újraéled!

Kedves Olvasó!

Sok év eltelt az utolsó bejegyzés óta, és most elérkezett az idő, hogy folytassam az írást, immáron magyarul. 

Rengeteg minden történt az elmúlt 6 évben mindenféle téren!

Talán a legfontosabb, hogy a csoport átalakult, és 2023 ősze óta a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával MTA-SZTE Lendület Növényi NaNObiológia Kutatócsoport néven működik. Ez egy óriási megtiszteltetés és felelősség is egyben. Nagyon hálás vagyok, hogy megkaptam a lehetőséget a csoport megalakítására és hogy azt kutathatom, amit szenvedélyesen szeretek (a nanoanyagokat és a nitrogén-monoxidot) ❤️

2024 januárjától egy NKFIH projektünk is támogatást nyert, melynek keretében gombakórokózókkal foglalkozunk (új terület ez a csoportnak!) 🙂

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt megvédtem az MTA doktori értekezésemet, így az MTA doktora lettem, ami kutatási területen a csúcsot jelenti számomra. Azóta beadtam az egyetemi tanári pályázatomat, aminek eredményére még várok. Izgi!

Mindebből látszik, hogy nagyon aktív évek vannak mögöttem. 🥴

A 2018-as müncheni 3 hónap (egy korábbi blogbejegyzésben írtam róla) óta motoszkált bennem, hogy jó lenne még egy 3 hónapos külföldi kutatást megpróbálni. 

Évekig nem volt megfelelő az élethelyzet (járvány, tesó projekt, majd tesó születés), hogy pályázzak, de tavaly -életem párjával egyeztetve- elérkezettnek láttam az időt arra, hogy belevágjak egy újabb kalandba, vagyis hogy kimozduljak a komfort zónámból (megint) 🫣😁 

És valójában ez az oka annak, hogy folytatom a blogírást. Szeretnék beszámolni az új tervekről/utazásról és az arra való felkészülésről. Garantálom, hogy ez nagyobb kaland lesz, mint a müncheni 😍

Folyt. Köv. 🫣🙂

Grüsse aus München

Dear Readers!

An exciting time is coming to an end...From April I spent three months in Helmholtz Zentrum Munich (supported by National Eötvös Scholarship, Tempus Foundation)!

I think, this period was really fruitful and successful! First of all I have learnt two NO methods (SNO measurement with NOA analyzer and RSNO-RAC for determining S-nitrosylated proteins). Beyond these methods, I've seen many interesting and useful things (how things are going in a big work group). I have met a lot of new people and established valuable relationships. And I am really grateful for the chance to be here, to learn these methods and to get some very good results!!!
This is my last weekend here, next Saturday I will travel home. But the cooperation between my group in Szeged and Christian Lindermayr's group will hopefully continue in the near future :)

Taken together, I enjoyed this exciting time here in Munich!!!

Auf Wiedersehen! :)

New National Excellence Program-result summary

Dear Readers!

A long time has elapsed since the last post. A lot had happened in the meantime, but now, I would like to present a summary of my results in the topic of ROP-NO interactions.

My experiments were supported by the New Excellence Program of the Ministry of Human Capacities.

The summary of my main observations:

Nitric oxide (NO) is a gaseous signal molecule which in cooperation with auxin regulates root developmental processes like primary root or root hair elongation and lateral root formation. Some of these physiological processes take place with the participation of plant-specific regulator Rho of Plants (ROP) proteins which are known to interact with auxin. ROPs act as molecular switches due to conformational changes upon GTP binding and hydrolysis facilitating transient interactions with effector proteins. Although, NO and ROPs as regulators share common interacting partner (auxin) and physiological process (root growth), their crosstalk has not been proven so far. My study aims therefore to examine a suspected ROPs-NO signal interplay in plants. I developed an experimental system, in which the NO sensing of different ROP mutant and reporter Arabidopsis lines were evaluated.

     Compared to the wild-type (Col-0), rop2-1 and rop2-2 roots showed significant NO insensitivity, while rop6 responded to the presence of NO donors similarly to Col-0 (NO-induced root meristem shortening). In agreement with this, neither the rate nor the pattern of ROP6 in situ expression was affected by NO supplementation. The in situ expression of ROP2; however, decreased in the presence of NO, as well as the PIN-dependent auxin transport and auxin maximum in the root tip. Moreover, both rop2 mutants possess elevated endogenous NO level in their root tip compared to Col-0, which further support the connection between NO and ROP2 signalling the root meristem.

     Based on the results we can strongly suspect that exogenous NO negatively influences ROP2 action thus inhibits polar auxin transport and consequently the generation of auxin maximum leading to root meristem shortening. To confirm this conclusion, my further experiments will focus on providing direct evidence for the involvement of ROP2 in NO-induced root meristem shortening.

The effect of S-nitrosoglutathione (250 uM GSNO, NO donor) on PIN1::GFP expression in Arabidopsis primary root tips. Bars= 50 µm. n=10±SE, **P≤0.01, Student t-test.

Acknowledgements: this work was Supported by the unkp-17- 4 new national excellence program of the ministry of human capacities.