Kedves Olvasó!
Szerencsésen, ám kisebb kalandok árán megérkeztem Londrínába. A londoni Heathrow reptér álomszerű! Minden kiírva, minden sarkon munkások irányítják a tömeget, válaszolnak a kérdésekre. Minden tiszta és világos. Remekül ment az átszállás.
A képen még reményekkel telve mosolygok, mert azt hiszem másnap már Londrínában leszek 😁
A British Airways tengerentúli járata viszont csalódás volt, mert a turistaosztály nagyon zsúfolt, pici hellyel, alig dönthető ülésekkel. Három ülés volt egy sorban, én középen ültem. Éjszakai repülés volt, így valamennyit aludtam, de mint mondtam nem volt kényelmes. Ráadásul nem volt nyakpárnám sem, pedig hasznosnak tűnt az utastársaimat elnézve. Visszafelé beruházok egy nyakpárnára, ezt eldöntöttem.
Az ellátás viszont 5* volt, finom ételekkel, italokkal. Ez némileg kárpótolt!
Aztán megérkeztünk Sao Paolo-ba, ami a Heathwrow-hoz képest maga volt az őskáosz. :D
Meglehetősen érződött, hogy a latinók földjére értem. A sao paoloi reptér gigantikus, a táblák és sok helyen nem egyértelműek, munkások elvétve fordulnak elő, és senki, de senki nem beszél angolul!!!!
Az egyik legmeglepőbb dolog számomra itt Brazíliában az az, hogy az utca népe nem beszél angolul. Se a fiatal se az öreg. Mint megtudtam, ez nagyrészt nem azért van, mert nem tudnak, hanem nem mernek, szégyenlik, ha hibáznak. 💁
Az elhúzódó vízumellenőrzésemet tetézte, hogy a csomagomat fel kellett vennem, ami szintén kaotikus helyszínen zajlott rengeteg emberrel. Aztán kb. 20 percig kígyózó sorban meneteltünk, mire kijutottunk a terminálból. Ekkor már éreztem, hogy gond lesz a csatlakozás elérése. Újabb 20 percet vett igénybe, mire megtaláltam a megfelelő "check-in" helyet a belföldi járatomra. Mire odaértem márt lezárt a "check-in", tehát lekéstem a csatlakozást. Aznap már nem tudtak másik járatra helyet biztosítani számomra, így a reptéren kellett éjszakáznom, és másnak délutánra átfoglalták a jegyemet.
A reptéri szállodai szoba egy ablak nélküli kis luk volt, de épp megfelelt. Nagy ágy, WC, tusoló volt benne. Persze nem foglalhattam el azonnal, így a reptéren vártam kb. 3 órát, mire végre enyém volt a szoba. Az időt eltöltendő, meg mert éhes is voltam, ettem egy McDonald's menüt, persze csak pénzválátás után, mert nem működött a kártyám.
Nagyon kellemeset és hosszút pihentem, aludtam, így gyorsan le is tudtam a jet lag-et is :D
Másnap délben kellett kicsekkolnom, és megint volt egy 4 órás időtartam amit el kellett töltenem a reptéren. Pizza Hut-ban ebédeltem hosszasan, közben dolgoztam kicsit a laptomonom. Ezután meglátogattam a helyi Starbucksot, és egy kávé és egy muffin társaságában eltöltöttem a maradék időt :)
Ezt követően a repülés egészen rendben volt, a reptéren várt rám vendéglátóm, Halley Oliveira és kislánya Cecilia.
Micsoda fogadtatás 💓
Segítettek beköltözni az AirBnb lakásba, és vacsira/reggelire valót is hoztak.
A kilátás az ablakomból:
A föld azért vörös, mert agyagos és sok vasat köt. A belváros a kép bal szélén látszik. Én a város szélén lakom, viszont az egyetemhez közel (csak 15 perc séta)!
Másnap máris program volt, vásárolni vittek és meglátogattuk a híres tavat (ember alkotta tó, a neve Igapó tó) és vacsoráztunk is egyet.
Ezekről mutatok képeket:
Így telt az utazás és az első napom Londrínában! A város elnevezése a London szóból ered. Azért mert britek érkeztek ide felvásárolni, befektetni és az esős időszakban erős ködpára száll a városra, ami Londonra emlékeztette őket :) Valami ilyesmi :)
