A portugál nyelv

 Kedves Olvasó!

A mai napon a brazíliai portugál nyelvről fogok elmélkedni egy kicsit. A posztot röviden annyival le is zárhatnám, hogy nem tudok portugálul. Sosem tanultam, még hasonló nyelvet sem. 

Ez gyorsan ki is ütközött akkor, amikor a sao paoloi reptéren nyelvi akadályokba ütköztem. Egyetlen reptéri dolgozót találtam, aki beszélt angolul, de olyan cudar akcentussal, hogy alig értettem. Ez a nemzetközi részen volt, a csomagfelvételnél. Aztán átléptem a reptér belföldi járatos részébe, ahol már egyetlen embert sem találtam, aki tudott volna velem beszélni angolul. Pedig a dolgozók nagyrészt fiatalok voltak. Ez nagy meglepetés volt. Azt hittem, hogy a fiatalabb generáció alapszinten tud kommunikálni angolul, hasonlóan mint otthon. Főleg egy reptéren. Úgy vettem észre, hogy megértettek. Egyébként feltalálták magukat és egy mobilapplikációt használtak, amikor válaszolni kellett. Én a mobiljukról olvastam fel a válaszukat angolul. Ez némileg meglassította a kommunikációt és valamelyest hozzájárult, hogy lekéstem a csatlakozást. 

Itt Londrinában az egyetemen a legtöbben jól beszélnek angolul, velük gördülékeny a kommunikáció. Vannak akik nem szívesen beszélnek, de mindent megértenek. Azt mesélték, hogy az angol oktatás a közoktatási szinten elég gyenge, így aki szeretne jól megtanulni magánúton kell órákat vegyen. Szerintem a fiatal kutatók jó angoltudásához hozzájárul az is, hogy elmennek külföldre néhány hónapra. Több olyan PhD hallgatóval és posztdokkal beszéltem, akik a PhD-jük időtartama alatt hosszabb-rövidebb időt külföldön töltöttek. Ez 3 hónaptól mondjuk 1 évig terjedő időtartamot jelent. Ezt örömmel hallgattam, és megállapítottam, hogy ez nagyon más, mint otthon. Persze vannak kivételek, de a köreimben azt látom, hogy a magyar PhD hallgatók nem mennek külföldre kutatni. Ennek biztosan több oka van, mint. pl. nem szívesen mozdulnak ki a komfortzónából, nincs megfelelő ösztöndíj-lehetőség. Itt olyanról is hallottam, hogy szendvics-PhD, vagyis a PhD időtartam felét valamilyen külföldi intézményben tölti a hallgató. Ehhez az kell, hogy a két intézmény témája nagyon hasonló és egymást kiegészítő legyen. Ilyen kapcsolatot találni azért nehéz.

Szóval vissza a nyelvhez: az ittlétem alatt szeretnék néhány mondatot megtanulni. Nincsenek nagy elvárásaim magammal szemben, csak néhány kifejezést lenne jó tudni, amivel udvarias tudok lenni, vagy pl. a vásárlás könnyebb. Elkezdtem elsajátítani a legalapabb kifejezéseket, mert én tényleg úgy jöttem ide, hogy egyetlen szót sem tudtam portugálul (értsd szó szerint).

Miközben próbálom megtanulni, hogyan kell üdvözölni valakit, bemutatkozni, kérni, megköszönni, észrevettem, hogy nagyon nehezen megy. 😕 Ennek több oka lehet. Először is sosem tanultam latin nyelvet (pl. olasz, spanyol), így a portugál szavak-kifejezések nekem semmire sem hasonlítanak. Másodszor pedig én sem leszek fiatalabb, tehát lehet, hogy azért sem ragad rám, mert már nem olyan fogékony az agyam a nyelvekre, mint régen. 

Eddig nagy kínok árán a következőket tanultam meg:

Oi/Bom dia! Szia/Jó napot!

Prazer! Örvendek!

Sou Zsuzsi! Zsuzsi vagyok.

Obrigada! Köszönöm

Por favor! Kérem

Tehát a boltban ezzel már elboldogulok:

Uma coxhina, por favor! (Egy kosínnyát, legyen szíves.)

Meg ilyen egyszerűbb dolgokat tudok, hogy: aqua (víz), café (kávé). 

Mint megtudtam a portugálban vannak hím és nőnemű szavak, tehát ebben hasonlít a németre. 

Szóval, így állok a portugál nyelvvel, és biztosan nem válok portugál-magyar tolmáccsá ezalatt a 3 hónap alatt 😀

Brazil ízek :)

 Kedves Olvasó!

Még csak (vagy már!) három hete vagyok itt, úgyhogy széleskörű gasztonómiai tapasztalatokról nem tudok beszámolni, bár vendéglátóim gondoskodtak róla, hogy megkóstoljam a legnépszerűbb helyi ételeket.

Az első hétvégén elvittek egy helyi büfébe vacsorázni. Itt egyből belevetettem magam az exotikus ízekbe 😋 Innivalóként kókuszlevet választottam, amit kókuszdióból ittam. Amikor végeztem az ivással kettévágatták nekem a kókuszt és ki tudtam kaparni a belsejét. Fincsi volt! 

Íme:

A képen látszik egy szelet ananász is, amit előételként kaptunk. Az ananászszeletek meg voltak fűszerezve, nagyon érdekes íze volt, amit nem tudtam beazonosítani, ők pedig angolul nem tudták megmondani a fűszer nevét ("lost in translation") 😁

Ami nem jól látszik a képen, de ott van, az a papírzacskóban felszolgált húsos falatka. Ennek olyan volt a bundája, mint a "mekis" almáspitéjé. Belül darált marhahús volt, finoman fűszerezve. Bejött, annak ellenére, hogy úgy érkeztem ide, hogy marhahúst nem igazán eszek. Nos, ez megváltozott, újra szeretem a marhahúst 😀

Másnap (az első egyetemi napomon) "welcome party"-t rendeztek nekem, ahol volt csirkekrémleves (Halley és a felesége, Julia főzték), bundás falatkák (kisebbek, de hasonlóak, mint amit előző nap ettem), coxinha, háromféle sajt és édesség is.

A coxinha (kosínnya-nak ejtik) itt egy népszerű étel, és nem is tudom milyen kategóriába soroljam. Nem pékárú, nem főétel vagy inkább mindkettő. Hússal vagy sajttal töltött krokettről van szó. Finom puha, vastag tészta az alapja, amiben a közepébe darát marha- vagy csirkehúst tesznek. Illetve van sajtos verziója is. A brazil név jelentése combocska, mert csirkecombra hasonlít a formája, bár szerintem inkább könnycseppre. Én már mindhármat kóstoltam. A felső képen a marhahúsos verzió látható, alul pedig a csirkés. Ami a méretét illeti tenyérnyi, szóval elég belőle egyet enni.

Egy másik népszerű étel itt a feijoada (fezsuáda-nak ejtik). Ez egy egytálétel, a babot egybefőzik hússal, a végeredmény egy babos ragu. A hús lehet benne marha, disznó, sőt nemcsak színhús hanem füle-farka. De puhára fő a hús, kellemes fűszerezésű, szóval nem ódzkodtam megkóstolni. Sokáig főzik. Szerintem hasonlít a mi "Pataki tálas babunkra". Az elnevezés a bab szóból ered, ami a feijao. Nem volt túl nemes étel, a rabszolgák körében volt népszerű állítólag. Most szívesen készítik a brazil háziasszonyok hétvégi ebédnek.

Saját fotóm nincs, ezért loptam az internetről:

És most jöjjenek a gyümölcsök. Hát, mondanom sem kell, hogy  a magyar ember lányának exotikusak, különlegesek, ínycsiklandóak. 😋 Persze ezek egy része (pl. banán, mangó, ananász, dinnyék, khaki) otthon is kaphatóak, de itt sokkal olcsóbbak és itt ezekkel van tele az üzletek gyümölcspultja. 

Illetve például a papaya nálunk nehezen elérhető, vagy inkább nem is, itt pedig tele vannak vele az üzletek. Vagy a sárkánygyümölcsöt is említhetném. Banánból is többféle van. Kóstoltam a nálunk is elérhető kinézetűt, ennek az íze is a megszokott. Kóstoltam a kicsi banánt, aminek az íze nem volt valami édes, inkább semleges. Persze a papayával és a mangóval együtt finom volt a gyümölcssalátában 😋

A papayáról szeretnék még kicsit értekezni. Ennek két formájával találkoztam itt: a kisebb méretű, számomra "normális" papaya-val, és egy nagyméretű változattal, amit mamao-ként ismernek itt. Szóval a két gyümölcs ugyanaz, az ízükben semmilyen különbséget nem véltem felfedezni. Egészséges gyümölcs, sok vitaminnal és ásványi anyaggal. Jócskán édes, kellemes az íze számomra. Leginkább más gyümölcsökkel együtt, mint gyümölcssaláta szeretem. 

Itt a normál papaya előkészítve az elfogyasztásra:)

Itt pedig a mamao:

Jóféle sárkánygyümölcs-papaya gyümölcs saláta:

És még egy kicsit írok az édességekről: az a helyzet, hogy próbálom visszafogni az édességek fogyasztását idekint. Ebben az segít, hogy sok gyümölcsöt eszek, és ez kielégíti az édesség iránti vágyódásomat. Azért kóstoltam 1-2 édességet is idekint. Szeretik a földimogyorót édességként. Ennek eddig két formáját kóstoltam. Az egyik neve a Pacoca (pászóká), és zúzott földimogyoró, cukor, méz és só az összetevői. Nagyon édes (még nekem is, aki bírja), szóval egyetlen rudacska fedezi a napi cukorszükségletet. 😊 Az állaga a fűrészporhoz hasonló 😁

Erről van szó: jelezném, hogy a doboz tele volt, de én csak 2 db-ot ettem belőle; a többit Rafael és Talita ették meg! 

Szintén földimogyoró alapú édesség a Pé de moleque (pé dzsi moleki, ennek a jelentése csintalan kisfiúk lába 😆). Ez a furcsa név onnan eredhet, hogy az ezt az édességet eladni próbáló árusokat gyakran kirabolták utcagyerekek, akik megéheztek erre a finomságra. Földimogyoró van összetapasztva nádcukorral és melasszal. Ez is nagyon édes, de persze finom. A "welcome party"-n kóstoltam, de sajnos nem fotóztam le, így internetről lopott képet mutatok róla:

És utolsóként írok egy picit a fagyikról. Eddig 2x ettem, összesen 4 adagot (nem gombócban mérik) ugyanabból a fagyizóból, szóval nagy és általános következtetéseket nem tudok levonni a brazil fagyiról (még). Annyit elmondhatok, hogy krémes, édes, de nem émelyítő. Pisztáciásat ettem, a többire nem emlékszem. Mindenesetre jól esik néha a 25 fokos melegben. 

Remélem sikerült egy röpke betekintést nyújtanom a brazil ételek világába, bár a brazil konyha ennél sokkal, de sokkal színesebb. Kíváncsian várom, milyen új ízeket tudok még kipróbálni itt! 😋

Négy nap Sao Paolo-ban: 4. nap

 Kedves Olvasó!

Az utolsó sao paolo-i napunk egy kis városnézéssel kezdődött. A buszunk indulásáig nem volt sok időnk, ezért Rafael és Talita csak egy helyre vittek el a városban. Ez egy pénzügyi negyed volt, felhőkarcolókkal, pálmafákkal. 100 méterenként rendőrök sétáltak, szóval ez egy szuper biztonságos része a városnak. A belvárosba sem időnk, sem bátorságunk nem volt bemenni. A helyiek elmondása szerint sok ott a hajléktalan, így nem valami kellemes hely. Szóval elmondhatom, hogy voltam is Sao Paolo-ban, meg nem is. Keresztül-kasul utaztuk a várost, de a belváros meglátogatása kimaradt. 😑

Utcakép a pénzügyi negyedben:

Megnéztük kívülről a művészeti múzeum épületét (MASP-nek rövidítik, https://masp.org.br/en), ami azért különleges, mert az alátámasztások között nagy a hézag, és mégis stabil az épület. Ezt furcsán fogalmaztam meg, de a lényeg az, hogy építészeti remekmű :)

Íme:

A kis városnézés után két átszállásos metrózás következett, majd elértünk a buszállomásra. Mivel ebédidő volt ettünk egy-egy hot-dogot, ami egészen hasonlított az otthonihoz. Két órás buszozás következett Sorocaba-ba. Íme egy kép az autópályáról és a tájról (nem rossz, ugye?):

Sorocaba-ban egy újabb egyetemen (UNESP), egy újabb labort látogattunk meg. Ez is vegyész labor volt, és azért volt érdekes, mert vadi új, a látogatásunk előtti hetekben költöztek be. A kutatócsoport vezetője Dr. Leonardo Fraceto. Ők is nanorészecskékkel foglalkoznak, csak másmilyen típusúakkal, mint Dr. Amadea. Szuper jól felszerelt laboruk van, modern, új műszerekkel. És itt a fókusz a mezőgazdasági alkalmazásokon van. Bár saját növénynevelő szobájuk nincsen, de együttműködő partnerekkel együtt tesztelik az anyagaikat a növényeken; üvegházban és szántóföldön.

 Ezen a képen éppen nagyon örülünk, hogy szerencsésen megérkeztünk az egyetemhez. 😊

A kép bal oldalán Dr. Leonardo Fraceto, aki éppen a vadiúj konfokális mikroszkópjával dicsekedett :)

A röpke 2 órás látogatásunk után a Londrinába tartó éjszakai buszunkig volt még 5 óránk, amit egy hatalmas bevásárlóközpontban töltöttünk el. Beszélgettünk, vacsoráztunk, egészen gyorsan eltelt az idő.

Este 11 óra körül indult a buszunk, és hajnal 5 körül érkeztünk meg Londrinába. 

És ezzel véget ért az négynapos sao paolo-i kalandunk! 😍💓💪

Négy nap Sao Paolo-ban: 3. nap

Kedves Olvasó!

A 3. sao paolo-i napunk fő napirendi pontja az volt, hogy ellátogassunk az ABC Egyetemre )igen, ez a neve, bármily furcsa is) az együttműködő vegyészekhez, akik a nanorészecskék tudorai. Elkísért Talita, amire nagy szükségem is volt, mert átszállós metrózás és vonatozás árán jutottunk el az egyetemre. Hihetetlen távolságok vannak itt...

Dr. Amadea Saebra egy vegyész kutatónő, aki a nano nitrogén-monoxid donorokra specializálódott, és azok szintézisét, jellemzését végzi, valamint sokféle alkalmazásukat kutatja együttműködő partnerekkel. 

Megmutatta a laborokat, láttam ún. single-particle ICP-MS-t (most nem káromkodtam!), ami nagyon korszerű készülék, és képes a fém nanorészecskék mérésére pl. növényekben. 

Kifejezetten nem készültem előadással, de az előző napi diasoromat zanzásítva mégiscsak bemutattam, mert nagyon hasonló dolgokkal dolgozunk mi is otthon. Jót beszélgettünk, úgy láttam, hogy hasznos volt nekik is. 

A képen mellettem Dr. Amedea Saebra a csoportvezető. A többiek posztdokok és PhD hallgatók. 

Fontos cél volt, hogy odaadják nekünk a nanorészecskéket, amiket az itteni projektemhez készítettek. Meghívtak ebédelni egy Steak House-ba. Én még otthon sem voltam ilyen helyen, nemhogy itt. A brazilok nagyon büszkék a grillezési és hússütési tudásukra. Hát nem csalódta, csakúgy, mint az argentínoknál, itt is nagyon finoman elkészített húsokat ettünk. Az étterem úgy működött, hogy önkiszolgáló volt a köret. Majd leültünk az asztalhoz, és egy tárcsával jeleztük, hogy jöhetnek a pincérek. Ők folyamatosan jöttek és nyársra felhúzott óriási húsdarabokat hoztak, és nagy késsel vágták nekünk egyenesen a tányérunkba. Amikor a tárcsát pirosra fordítottuk, azzal jeleztük, hogy ne jöjjenek. Nekem ez új volt, mert nem ismertem az ilyen éttermeket. Minden finom volt. Desszertként sajtot hoztak lekvárral, egészen jó volt a sós sajt és az édes lekvár ízharmóniája. 😋Hoztak fokhagymás kenyeret is, ez is brazil finomság. 

Az ebéd nem zajlott eseménytelenül, mert egy "hollywood-i" jelenet szemtanúi voltunk. Dr. Amadea mellettem ült, beszélgettünk, mikor egyszer csak elkezdett fulladni, félrenyelt egy húst. Felállt és néhány másodpercig fulldokolt, vörös lett a feje. Nagyon ijesztő volt. Mindenki (15-en voltunk) lemerevedve nézte, hogy most mi lesz. Óriási szerencse volt, hogy ott volt az egyik posztdoktor fiú, akinek van elsősegély vizsgája, és azonnal reagált. Filmbeillő jelenet volt, amikor felugrott, odaszaladt Amadeához és a Heimlich-féle műfogással kiszabadította a falatot a torkából. Úgyhogy ez méginkább emlékezetesség tette az amúgy is "once in a lifetime" élményt...😕

Az ebéd után elköszöntünk, és a nanorészecskékkel a "zsebünkben" visszamentünk a szállásunkra (1 óra metrózást és vonatozást követően).

A délutánt pihenéssel és munkával töltöttem, este pedig pizzát rendeltünk. Megkóstoltam a brazil nápolyi pizzát, ami nagyon finom!!!

Izgalmas és fárasztó nap volt, de minden percét imádtam (na jó talán a fulldoklós fél percet nem). 

Négy nap Sao Paolo-ban: 2. nap

 Kedves Olvasó!

A sao paoloi kalandok második napján Talitával látogatást tettünk egy nitrogén-monoxidos (NO) ismerősömnél, Dr. Luciano Freschinél. Csak az előző héten szóltam neki, hogy itt vagyok, mennék hozzá, és nagyon kedvesen azonnal meginvitált az egész napra. Eljött értünk autóval, és kb. 1,5 órás utat követően odaértünk az egyetemre, ahol Luciano dolgozik. Ez az egyetem a Sao Paolo-i Egyetem (Universidade de Sao Paolo, USP), ami hatalmas területen található. Hallgatóik száma "csak" kb. 60 ezer, ami a Szegedi Egyetem hallgatói létszámánál kisebb, de a karok épülete sokkal nagyobb. Úgy érzem, hogy Magyarországon minden össze van tömörítve az itteni állapotokhoz képest. Nagy, tágas laborok jellemzőek, amikből sok is van. Szóval helyszűkére nem panaszkodhatnak. 😁

Luciano a Növénytani Tanszék docense, és főként növényélettani tárgyakat oktat. Kutatási területe kettős: a fényjelátvitellel foglalkozik, emellett pedig van 1-2 projektje nitrogén-monoxiddal kapcsolatban is. A kedvenc növénye a paradicsom, jó kis mutánsai vannak belőle. 

A meghívás keretében sort kerítettünk egy előadásra is, melyben bemutattam a pályámat, hogyan váltottam háttérproblémát mindig fókuszban tartva a NO-t. És mutattam új eredményeket is a nanorészecskékkel kapcsolatban. 

A rövidebbre tervezett előadás végül másfél órás lett, dehát így van ez, ha az embernek a saját témájáról kell mesélnie...😁

Az előadáson főként PhD hallgatók és posztdokok vettek részt, de eljött 1-2 csoportvezető is, akikkel jót beszélgettünk pl. sejtfalról vagy pollentömlőről. 😍

Ezt követően Luciano meghívott bennünket ebédelni egy nagyon kellemes étterembe a campus-on, ahol szabadszedéses volt az étkeztetés.

Ebéd után Luciano megkérte két hallgatóját, hogy mondják el legújabb eredményeiket, így a lányok előadást tartottak. Szuper projektek, szép eredmények hangzottak el. Próbáltam hasznos kérdéseket feltenni, és talán sikerült is.

Záróprogramként ellátogattunk az USP innovációs központjába, ahol annak vezetője Dr. Levi Pompermayer Machado vezetett körbe minket. Csilli-villi laborokat láttunk, a legmodernebb műszerekkel felszerelve. Ezek a laborok cégek számára lettek kialakítva, akik borsos bérleti díjat fizetnek az egyetemnek. Ez az innovációs központ fenntart egy magánegyetemet is (Inteli a neve). Láttunk egy tantermet, ami sokkal inkább hasonlított egy tárgyalóhoz, mint tanteremhez. A frontális oktatás helyett, szemináriumszerű az oktatás itt, problémamegoldásra kiélezett fókusszal. Mindezt drága tandíj fejében persze.

A képen balról jobbra: Dr. Talita Amador, Dr. Levi Pompermayer Machado, jómagam és Dr. Luciano Freschi.

Ezek után Luciano volt olyan kedves és hazafuvarozott bennünket, ami a sao paoloi csúcsforgalomban nem volt kis kihívás. 😐

Hosszú, fárasztó, és egyben nagyon izgalmas nap volt!

Négy nap Sao Paolo-ban: 1. nap

 Kedves Olvasó!

Itt tartózkodásom második hete igen izgalmasan telt, mivel elutaztunk Sao Paolo-ba, ami a térség legnagyobb városa. A többesszám  oka az, hogy Rafaellel együtt mentünk, majd a városban találkoztunk Talitával, így harmadmagammal töltöttem a napokat Sao Paolo-ban. Több célja is volt az utazásunknak. Számomra a kooperációs partnerek és ismerősök meglátogatása, és nanorészecskék elhozása volt a fő cél. Rafael a cikkjéhez folytatott mérést a botanikus kert kutatólaborjában. Talita pedig engem kísért azokon a napokon, mikor Rafael a méréseivel volt elfoglalva. Először még azt gondoltam magamban, hogy túlféltenek, meg tudnám oldani egyedül is a laborlátogatásokat. Aztán mikor ott voltunk rájöttem, hogy nem túloznak, tényleg nem tudtam volna egyedül megoldani az életemet ebben a hatalmas metropoliszban...

Hétfő éjszaka utaztunk busszal. Az út 8 órás volt, ami rosszul hangzik. De mivel a drágább jegyet vettük meg, így teljesen vízszintesen tudtunk feküdni, párnával, takaróval. Persze a busz hangos volt és rázott (nem olyan ringatósan), szóval nem volt lehetséges mélyen aludni. 

Egy 2 szoba-2 fürdőszobás apartmant foglaltunk le egy jobbnak mondható környéken. A beköltözés után már robogtunk is busszal a Botanikus Kertbe. Itt vannak kutatólaborok is, és Rafael itt végzett méréseket. Mindeközben engem Rafael volt témavezetője, Dr. Marilia Gaspar elvitt ebédelni, meglátogattunk néhány labort és körbesétáltuk a kertet. 

Az egyik kutatóegység itt magokkal foglalkozik. Ezek a laborok azért voltak érdekesek számomra, mert még nem láttam magkutató labort. A vezető, Talita volt PhD témavezetője, Dr. Caludio Barbedo körbevezetett és érdekes, magok vizsgálatára alkalmas műszereket mutatott (pl. ozmotikus potenciált mérő készüléket, O2 fogyasztást mérő készüléket). Volt egy tanterem, ahol a falon kiállították trópusi növények magjait üvegbúrákban. Ezt nagyon ötletesnek találtam.

Balról jobbra: Dr. Talita Amador, Dr. Claudio Barbedo, Dr. Marilia Gaspar és jómagam.

A Botanikus kert nagyrészt random erdőség, de van tó, 2 kisebb üvegház és egy múzeum is. Kevés növény táblácskáját láttam, nekem úgy tűnt, hogy inkább csak sétálni jönnek ide az emberek, nem pedig a növényfajokat tanulmányozni. Nagyon tetszett a múzeum, ahol egy Gabriella nevű leányzótól részletes magyarázatokat kaptam. 

Néhány kép a múzeumból:

A Paubrasilia (újabban Caelsalpinia) echinata fafaj fája. Ezt Pau-brasil-nak hívják itt, és nagyon értékes, sok mindenre használható fa. Különösen hangszerkészítéshez kiváló (pl. hegedűvonók). A fájából vörös festékanyag nyerhető ki, amivel textileket festettek régen. Brazília erről a fáról kapta a nevét. 

A magjait lefotóztam a kutatóegységben:

Az Araucaria angustifolia nevű fafaj fája, ami Paraná állam jelképe. Örökzöld tűlevelű, a fáját hasznosítják, a magjai főzve vagy pirítva ehetőek. Magyarul brazil araukária vagy paraná fenyő néven ismert.

A Botanikus Kert múzeumának több, mint 100 éves üvegmennyezete. Szép növényfestések díszítik.

És még néhány kép a Botanikus Kertből:

A két kis üvegház (nem sok minden volt bennük, csak néhány orchidea és broméliák).

A tó és pálmafák:

Az erdőség:

A kép sarkában látszik, hogy függőhídon sétáltunk:

A látogatás végeztével Marilia autóval elfuvarozott bennünket a szállásunkra. Nagyon élvezetes nap volt, sokat tanultam a brazil növényvilágról.

Folyt. köv.

Séta a campus-on (megint növények!) :D

Kedves Olvasó!🔆 

Ma picit kiszabadultunk a laborból, és tettünk egy sétát a campus-on. Az idő végre naposra fordult, a borongós-esős hétvége után.

Mutatok néhány képet!

A sövény az U E L betűket formázza, ami a Londrinai Egyetemre utal.

A középen látható vörös lombozatú fa a trópusi mandulafa (Terminalia catappa). Nagyméretű, bőrnemű levelei vannak, sok le is hullott (nem csináltam közeli képet, de igyekszem pótolni). A termése mandula alakú, csonthéjas, fogyasztható.

Még egy kép a lombozatáról. 

És íme egy termetes levél. Az árnyék, ami talán sugalhatja a méretét egy dobozos kóláé.

Az alábbi fotón épp a hercegnőfa alatt állok és csodálom a virágait :) A brazilok Manaca fának nevezik, nagyon gyakori díszfa náluk parkokban. A virágzása nagyon látványos, 5 szirmú nagy virágai miatt jelentős a díszítőértéke. A latin neve Tibouchina granulosa.

Egy másik szép díszfa az orchideafa (Bauhinia variegata). A virágai orchideára emlékeztetnek (engem nem), a brazilok "pata-de-vaca"-nal hívják kétkaréjú levelei miatt, ami a tehén patájára emlékezteti őket. Érdekes, hogy a portugál pata szó ugyanazt jelenti, mint a magyar nyelvben :)

Ez a fa már elvirágzóban van, de az elmúlt napok esőzései is hozzájárulhattak, hogy sok virág lehullott.

Ezen a fotón kiválóan látszik a tehénpatára emlékeztető jellegzetes levél:

És még majmokat is láttunk a faágakon szaladgálni. Ez az első, hogy az állatkerten vagy vadasparkon kívül, természetes élőhelyén látok majmot. Nagyon érdekes volt, próbáltam fotózni. De aztán jól megijesztett, mert ledobott egy fakéreg darabot, ami majdnem a fejemen landolt. Persze lehet, hogy nem direkt csinálta, de úgy nézett ki, mintha zavarná, hogy fotózni próbálom :)

Ennyi sikerült a fotóból, szerintem egyenesen rám néz 🙈🙉🙊