Négy nap Sao Paolo-ban: 3. nap

Kedves Olvasó!

A 3. sao paolo-i napunk fő napirendi pontja az volt, hogy ellátogassunk az ABC Egyetemre )igen, ez a neve, bármily furcsa is) az együttműködő vegyészekhez, akik a nanorészecskék tudorai. Elkísért Talita, amire nagy szükségem is volt, mert átszállós metrózás és vonatozás árán jutottunk el az egyetemre. Hihetetlen távolságok vannak itt...

Dr. Amadea Saebra egy vegyész kutatónő, aki a nano nitrogén-monoxid donorokra specializálódott, és azok szintézisét, jellemzését végzi, valamint sokféle alkalmazásukat kutatja együttműködő partnerekkel. 

Megmutatta a laborokat, láttam ún. single-particle ICP-MS-t (most nem káromkodtam!), ami nagyon korszerű készülék, és képes a fém nanorészecskék mérésére pl. növényekben. 

Kifejezetten nem készültem előadással, de az előző napi diasoromat zanzásítva mégiscsak bemutattam, mert nagyon hasonló dolgokkal dolgozunk mi is otthon. Jót beszélgettünk, úgy láttam, hogy hasznos volt nekik is. 

A képen mellettem Dr. Amedea Saebra a csoportvezető. A többiek posztdokok és PhD hallgatók. 

Fontos cél volt, hogy odaadják nekünk a nanorészecskéket, amiket az itteni projektemhez készítettek. Meghívtak ebédelni egy Steak House-ba. Én még otthon sem voltam ilyen helyen, nemhogy itt. A brazilok nagyon büszkék a grillezési és hússütési tudásukra. Hát nem csalódta, csakúgy, mint az argentínoknál, itt is nagyon finoman elkészített húsokat ettünk. Az étterem úgy működött, hogy önkiszolgáló volt a köret. Majd leültünk az asztalhoz, és egy tárcsával jeleztük, hogy jöhetnek a pincérek. Ők folyamatosan jöttek és nyársra felhúzott óriási húsdarabokat hoztak, és nagy késsel vágták nekünk egyenesen a tányérunkba. Amikor a tárcsát pirosra fordítottuk, azzal jeleztük, hogy ne jöjjenek. Nekem ez új volt, mert nem ismertem az ilyen éttermeket. Minden finom volt. Desszertként sajtot hoztak lekvárral, egészen jó volt a sós sajt és az édes lekvár ízharmóniája. 😋Hoztak fokhagymás kenyeret is, ez is brazil finomság. 

Az ebéd nem zajlott eseménytelenül, mert egy "hollywood-i" jelenet szemtanúi voltunk. Dr. Amadea mellettem ült, beszélgettünk, mikor egyszer csak elkezdett fulladni, félrenyelt egy húst. Felállt és néhány másodpercig fulldokolt, vörös lett a feje. Nagyon ijesztő volt. Mindenki (15-en voltunk) lemerevedve nézte, hogy most mi lesz. Óriási szerencse volt, hogy ott volt az egyik posztdoktor fiú, akinek van elsősegély vizsgája, és azonnal reagált. Filmbeillő jelenet volt, amikor felugrott, odaszaladt Amadeához és a Heimlich-féle műfogással kiszabadította a falatot a torkából. Úgyhogy ez méginkább emlékezetesség tette az amúgy is "once in a lifetime" élményt...😕

Az ebéd után elköszöntünk, és a nanorészecskékkel a "zsebünkben" visszamentünk a szállásunkra (1 óra metrózást és vonatozást követően).

A délutánt pihenéssel és munkával töltöttem, este pedig pizzát rendeltünk. Megkóstoltam a brazil nápolyi pizzát, ami nagyon finom!!!

Izgalmas és fárasztó nap volt, de minden percét imádtam (na jó talán a fulldoklós fél percet nem).