Négy nap Sao Paolo-ban: 1. nap

 Kedves Olvasó!

Itt tartózkodásom második hete igen izgalmasan telt, mivel elutaztunk Sao Paolo-ba, ami a térség legnagyobb városa. A többesszám  oka az, hogy Rafaellel együtt mentünk, majd a városban találkoztunk Talitával, így harmadmagammal töltöttem a napokat Sao Paolo-ban. Több célja is volt az utazásunknak. Számomra a kooperációs partnerek és ismerősök meglátogatása, és nanorészecskék elhozása volt a fő cél. Rafael a cikkjéhez folytatott mérést a botanikus kert kutatólaborjában. Talita pedig engem kísért azokon a napokon, mikor Rafael a méréseivel volt elfoglalva. Először még azt gondoltam magamban, hogy túlféltenek, meg tudnám oldani egyedül is a laborlátogatásokat. Aztán mikor ott voltunk rájöttem, hogy nem túloznak, tényleg nem tudtam volna egyedül megoldani az életemet ebben a hatalmas metropoliszban...

Hétfő éjszaka utaztunk busszal. Az út 8 órás volt, ami rosszul hangzik. De mivel a drágább jegyet vettük meg, így teljesen vízszintesen tudtunk feküdni, párnával, takaróval. Persze a busz hangos volt és rázott (nem olyan ringatósan), szóval nem volt lehetséges mélyen aludni. 

Egy 2 szoba-2 fürdőszobás apartmant foglaltunk le egy jobbnak mondható környéken. A beköltözés után már robogtunk is busszal a Botanikus Kertbe. Itt vannak kutatólaborok is, és Rafael itt végzett méréseket. Mindeközben engem Rafael volt témavezetője, Dr. Marilia Gaspar elvitt ebédelni, meglátogattunk néhány labort és körbesétáltuk a kertet. 

Az egyik kutatóegység itt magokkal foglalkozik. Ezek a laborok azért voltak érdekesek számomra, mert még nem láttam magkutató labort. A vezető, Talita volt PhD témavezetője, Dr. Caludio Barbedo körbevezetett és érdekes, magok vizsgálatára alkalmas műszereket mutatott (pl. ozmotikus potenciált mérő készüléket, O2 fogyasztást mérő készüléket). Volt egy tanterem, ahol a falon kiállították trópusi növények magjait üvegbúrákban. Ezt nagyon ötletesnek találtam.

Balról jobbra: Dr. Talita Amador, Dr. Claudio Barbedo, Dr. Marilia Gaspar és jómagam.

A Botanikus kert nagyrészt random erdőség, de van tó, 2 kisebb üvegház és egy múzeum is. Kevés növény táblácskáját láttam, nekem úgy tűnt, hogy inkább csak sétálni jönnek ide az emberek, nem pedig a növényfajokat tanulmányozni. Nagyon tetszett a múzeum, ahol egy Gabriella nevű leányzótól részletes magyarázatokat kaptam. 

Néhány kép a múzeumból:

A Paubrasilia (újabban Caelsalpinia) echinata fafaj fája. Ezt Pau-brasil-nak hívják itt, és nagyon értékes, sok mindenre használható fa. Különösen hangszerkészítéshez kiváló (pl. hegedűvonók). A fájából vörös festékanyag nyerhető ki, amivel textileket festettek régen. Brazília erről a fáról kapta a nevét. 

A magjait lefotóztam a kutatóegységben:

Az Araucaria angustifolia nevű fafaj fája, ami Paraná állam jelképe. Örökzöld tűlevelű, a fáját hasznosítják, a magjai főzve vagy pirítva ehetőek. Magyarul brazil araukária vagy paraná fenyő néven ismert.

A Botanikus Kert múzeumának több, mint 100 éves üvegmennyezete. Szép növényfestések díszítik.

És még néhány kép a Botanikus Kertből:

A két kis üvegház (nem sok minden volt bennük, csak néhány orchidea és broméliák).

A tó és pálmafák:

Az erdőség:

A kép sarkában látszik, hogy függőhídon sétáltunk:

A látogatás végeztével Marilia autóval elfuvarozott bennünket a szállásunkra. Nagyon élvezetes nap volt, sokat tanultam a brazil növényvilágról.

Folyt. köv.